Első kör

 

39 nappal ezelőtt kezdtem a fogyókúrát. Egyáltalán nem könnyű. Sosem az, de azért tizenpár évvel ezelőtt csak fiatalabb voltam, mint most, és azért szerintem ez számít. Ahogy az is, hogy a november nem épp a legideálisabb a fogyókúrához. Mondjuk nem tudom, egyáltalán van-e olyan, hogy ideális idő...talán nyáron, amikor jó az idő, és amikor sokkal több örömforrás áll az ember rendelkezésére a zabáláson kívül, mint télen. Nyáron lehet időt odakint eltölteni....sétálni, kirándulni, sportolni, novemberben ez nem annyira jön be, amikor állandóan esik az eső, és a napot is ritkán látni.

Na de kit érdekel az időjárás, ha egyszer eltökéli magát az ember, nem? De. Tíz és fél kiló mínusznál tartok, aminek nagyon örülök, mert egyrészt jobban haladok, mint amire számítottam, másrészt ez már elég súlyveszteség ahhoz, hogy erőt adjon, mikor szükség van rá, mert ez már sikerélmény, ami megmutatja, hogy van értelme vergődni.

A stratégiám az, hogy – mily meglepő- minél kevesebbet egyek, ill. minél optimálisabb kalóriabevitelt nyújtsak a szervezetemnek. Nyilván nincs magas GI-ű szénhidrát....futottam pár kört a Fusarium témakörban, miszerint a gabonák jelentős mértékben lehetnek szennyezettek ezzel a gombával, aminek következtében mikotoxinnal lehet fertőzött a teljes kiőrlésű pékáru....szokásosan ledöbbentem azon, hogy a mai világban hogy a fenébe lehet, hogy a mindennapi kenyerünkről, amit a helyi lidl-ből szerzünk be, nem lehet tudni, hogy milyen búzából sütik. Konkrétan nincs adat, hogy honnan származik a búza, amiből van a kenyér....őrület. Nem mindegy, milyen országból jön, mennyire lehet fertőzött fusarium-mal, és nem lehet tudni, a malomban, ahol őrlik, hogyan ellenőrzik a mikotoxinok jelenlétét, és ha egyáltalán ellenőrzik, milyen határértékekkel dolgoznak.

De meg kell tanulni ezeket a dolgokat elengedni, mert a végén akkor semmi nem marad amit ehetnénk vagy ihatnánk....mert a víz is problémás....ha palackból iszom, akkor a mikroműanyagok, ha csapból akkor a kemikáliák....tényleg egyszerűen sokszor túl sok információ van, és teljesen összezavarodik az ember.

Na visszakanyarodva tehát nincs finomliszt, nincs cukor, nincs magas GI gyümölcs....most nem ketózok, mert a szénhidrátokra szükség van, csak nem korlátlan mennyiségben, és nem mindegy honnan jön. Most eleinte 5 étkezéssel kezdtem, de ebből mostanra az egyiket elhagytam, (tízórai), és van, hogy az uzsonna-vacsora is egybefolyik. Ez a délutáni étkezésem a főétkezés. Reggelire eszem egy szelet lidl barnakenyeret, vékonyan megkenve light krémsajttal, és pár szelet uborkával. Délben eszek negyed kiló zsírszegény túrót, édesítővel és reszelt citromhéjjal, esetleg 1-2 kanálnyi light görögjoghurttal. Délután 5-körül lenne a főétkezés, de van hogy csak később sikerül, és akkor a nyolc óra körüli utolsó étkezést kihagyom, vagy csak eszek 20 grammnyi saját készítésű mogyoróvajat max. Vagy megint túrót, ha édeset kívánnék.

A főétkezést igyekszem megoldani 4-500 kalória alatt, és úgy hogy legyen benne rost bőven. Csirkemell, kelbimbó, gomba, barna rizs, zsírszegény krémsajt, zöldségek, sonka, cukkini, némi sajt....kábé ezekből variálok. Legutóbb töltött cukkinit csináltam. A kis cukkiniket meghámoztam, kibeleztem, besóztam, félreraktam. Csináltam egy krémet pirított gombából, friss petrezselyemből, apróra vágott paprikából, light krémsajtból, só, bors, némi amerikai stílusú mustár...ezzel megtöltöttem a cukkiniket, pár grammnyi sajttal leszórtam, és megsütöttem. Mellé gőzben párolt kelbimbót ettem. De van, hogy csak ami van itthon ezek közül összepárolom, és megeszem csak úgy.

Ezek olyan kaják, amiket el lehet készíteni úgy is, hogy ne legyenek diétásak....egy rakott kaja, a fenti összetevőkkel, jó zsíros tejföllel, sok sajttal összesütve az igazi, de én inkább kihagyok egy összetevőt, ha indokolatlanul felviszi a kalóriákat. Sokszor nem annyira finom, ez tény....viszont ennek előnye is van: Nem akar az ember többet enni belőle. A fermentált ételek is nagyon jók, pl. a lengyel boltban szoktam venni a túróval együtt a savanyúkáposztát is, amit maréknyi barna rizzsel, és darált hússal, vagy maradék pörkölttel összedobva kiváló rakott káposztának meg lehet csinálni.

ezek mellett megy a minimum 2 liter víz naponta, C- és D-vitamin, meg némi glukozamin a megfáradt ízületeimre. Néha egy kocka 85%-os étcsoki, és/vagy  a saját mogyivajam, amit sósmogyoróból, kókuszzsírból, és eritritből szoktam keverni....

Naponta mérem magam, írom mennyi CH, mennyi kalória, és mennyi fehérje megy be, és ezeket a számokat összekalkulálom, figyelve a trendeket, levonva a következtetéseket, próbálva kitalálni a bennem zajló anyagcsere folyamatokat.

Mindezeket össze kell hangolni az egyéb – itt nem kitárgyalt- problémáimmal, ami azért nem annyira könnyű, de nem lehetetlen. Általában napi 15 percet eltöltök az általam csak „rücsök”-nek hívott shakti mat nevű tüskés derék- és nyakpárnán....ha belefér meditálok is. Napi kb 1 órát sétálok a Ferivel, aki ennek nagyon örül, közben persze tréningezem is, hogy okos kutya legyen belőle....az egyébként már most is, nagyon aktív, nagyon erős, nagyon lelkes, nagyon heves....cserébe egyáltalán nem diszkrét, nem tud még annyira gyengéd lenni...és semmennyire sem csöndes...és inni sem tud még szépen, a felmosóvödör olyan szinten van napi használatban, hogy el se rakjuk, mindig elöl van....Sajnos nem elégszer, de néha azért van időm 1-1 súlyzós edzést is beiktatni, ezeket majd próbálom azért sűrűbben csinálni.

Hát nagyjából ezek vannak, közeleg a szülinapom, a karácsony, a szilveszter...csináltam már 2 karácsonyt is végig diétázva, ez lesz a harmadik, hogy hiába a sok finom sütemény, hiába a sok finom kaja, nekem tiltólistás lesz mind. Talán csinálok magamnak valami diétás sütit, amiből pár szelet belefér a napi átlag 1200 kalóriás keretembe. Biztos nem lesz könnyű, de megoldom. Majd koncentrálok az evés helyett a finom whiskey-kre, rumok-ra, meg a kíváló nicaraguai szivarjaimra, amik a humidorban várják az elkerülhetetlen sorsukat :)

 

Táplálkozás a múltból

 

Sokszor méláztam el azon, vajon mi a búbánatos fa...héjas csigának írom mindig, már-már kényszeresen, hogy mikor, mennyit, hogyan eszek. Persze voltak időszakok, amikor nem írtam ezeket, de 90%-ban az elmúlt 14 évben (Dzsízász) igen. Ja, meg volt kb 1 évnyi anyag, ami eltűnt, amikor feltörték Pesten a kocsinkat, és ellopták a laptopomat, amin rajta volt.

Naszóval az az igazság, hogy most viszont áldom magam, hogy annyi energiát fektettem abba, hogy rögzítsem mindazt, ami volt. Mert most nagyon jó hozzányúlni egy-egy recepthez, vagy egy-egy számításhoz, amit régebben csináltam.

Annak idején nem voltam rest az éves statisztikáimból egyfajta kódot kreálni, ami megmondja, mennyi elfogyasztott kalória esetén mennyi mozgás mellett van fogyás....vagy nincs. Persze öregedtem pár évet, de ettől függetlenül nagyon jó fogódzó.

Egy ilyen régi receptem sütijét meg is csináltam a házassági évfordulónkra, stílusosan őszi, sütőtökös sütemény, amiben nincs se cukor, se liszt, se zsiradék, és mégis finom. Igaz, kókuszlisztet kellett beszereznem hozzá, ami SOKKAL nehezebben ment, mint néhány évvel ezelőtt. Volt egy időszak, amikor még a lidlben is lehetett kapni, de a nagyobb láncokban (tesco, Dunnes) mindenképpen. Ehhez képest ma egy hatalmas Dunnes stores-ban kérdeztem a kb 50 éves ott dolgozót, hogy merre találom, és közölte, hogy ő még az életében nem hallott olyanról, hogy kókuszliszt.Egy szeletben 4 gr CH és 119 kalória van.

Régi-Új célok

 

Újult erővel vetem bele magam a fogyásba. Mindig sarkalatos pont volt ebben a témában a megfelelő motiváció megléte vagy meg nem léte. Megfigyeltem, hogy általában aki lefogy (sokat), az idő kérdése, de mindig visszahízik. Szerencsés esetben kevesebbet, mint amnnyit leadott, szarabb esetben többet. A hírhedt jojo-effektus ugyebár. És minden ilyen kör után a zsír javára dől a zsír-izom arány.

Ahogy megy előre az idő, még súly- és mozgáskontroll mellett is ragadhatnak fent kilók, és 1-2-3 kiló bőven elég minden évben, hogy 10-15 év alatt alattomosan visszakússzon akár 30 kilónyi extra súly is. És akkor ott áll az ember, hogy hát izé...le kéne fogyni....megint.

Ha nincs kontroll, akkor eltelik még 15 év, és időskorára ott van az ember plusz 50-60 kilóval. Pont időskorra, amikoris lassul az anyagcsere, romlik a látás, kopnak az ízületek, fárad a hasnyálmirigy, ésatöbbi. 60-70 évesen mondjuk 50 kiló felesleggel már a keringési problémák is ott lehetnek, és az élet elillan mint a kámfor, pedig benne lett volna még akár 20-30 év kellemes létezés.

Hol lehet megfogni a dolgot? Szerintem a kulcs (megint, egy csomószor írtam már ezt...) a kontroll. Figyelni kell magát az embernek, és tudatosan irányítani. Ideális esetben nem nagy baj, ha felszalad 2-3 kiló egy-egy alkalommal.....de utána VISSZA KELL DOLGOZNI. Nem szabad legyinteni, mert sokkal könnyebb megszabadulni 3 kilótól, mint harminctól.

Sokszor hallani túlsúlyos emberektől, hogy neki már csak a kajálás, sütés-főzés öröme maradt, miért mondjon le erről az utolsó örömforrásról is? Jogos... –nak tűnik. De mégsem az. Hiszen mennyi minden más örömforrás lehetséges még az életben? Utazni, öltözködni, szeretkezni, hegyet mászni, biciklizni, koncertre járni, hogy csak az evidens dolgokat írjam le.

Namost az a szörnyű helyzet, hogy ezekre mind igaz, hogy a túlsúly elveszi őket. Nem rögtön, szép fokozatosan. Eleinte csak az időtartam lesz kevesebb, amit bír az ember mondjuk játszani a gyerekekkel, sokkal hamarabb elfárad, ha fel kell mászni a hegytetőre a kilátóhoz....a sportolás is lassan elmarad, a szeretkezés is egyre ritkább és rövidebb.

És mi lesz néhány év múlva?  Az utazás kimerítő, a kövér embernek fáj a dereka, bedagad a bokája, izzad, nyűgös,minden baja van. Öltözködni nehezen tud, mert problémás mindig a sok xl-es ruhákat felkutatni, sosincs nagy méretben az, ami tetszik, ha meg van, akkor horror drága. Bezzeg a soványak fillérekből tudnak divatosan öltözködni. Szeretkezni...ezt most nem fejtem ki, egyértelmű, hogy kövéren nem olyan, mint nem kövéren. Hegyet mászni, biciklizni, focizni, teniszezni, kosarazni......milyen szuper időtöltés...feltéve ha bírja az ember. Mert ha kövér, ez a terület is offolódik. Koncertre járni szintén nem egy leányálom fizikailag, hiszen sokszor órákat kell állni egy helyben, plusz még akár sorban is, amíg beengednek, kifelé szintén...tehát olyan elfoglaltság ez is, ami igénybe veszi az ember derekát, bokáját, térdét.

Mi marad akkor? Hát a sütés főzés, meg az evés. Azt lehet túlsúlyosan is. És ez egy nagyon veszélyes spirál, mert csak egyre rosszabb lesz, ahogy az évek múlnak. Biztosan tudom, hogy nem akarok olyan emberré válni, akinek már csak az evés okoz örömet.

És most akkor le kell mondani az evés öröméről? Nem. Biztosan nem. De úgy is lehet szenvedélyesen a konyhában időzni, hogy az ember kitalálja, kikísérletezi, hogy HOGYAN lehet úgy főzni, hogy minél jobb legyen az étel úgy ízre, mint összetevőkre. És amikor az evés ideje van, akkor rámenni a minőségre a mennyiség helyett. Lehet enni a süteményből, de egy szelettel csak. És ha megoldható, a sütményt is úgy kell elkészíteni, hogy minél egészségesebb legyen. Nem lehetetlen, de tény, hogy nem is egyszerű. Sokat kell vacakolni vele, mire az ember ki tudja kísérletezni a recepteket, a módszereket. Itt a blogon sok recept van fent, dehát az ízlésvilága mindenkinek más és más. Ezt mindenkinek magának kell megcsinálnia.

Az is tény, hogy az evés mindig egy jó alkalom az ünneplésre, össszejön a család, van egy akármilyen esemény, alap, hogy leülünk az asztalhoz. Tehát nem az kell, hogy mártírként, látványosan nem enni, hanem megválogatni a „mit” és mérlegelni a „mennyit”.

Ja, tudom, könnyű pofázni. De mélyen hiszek ebben, hogy ez működik. A kulcs a kontroll, önmagunk kontrollja a testünk felett.”Ennyi az egész”.

Catching up, képek nélkül

Megpróbálom újra....sajnos elszállt egy hosszabb írásom pár hónapja, és felcseszte az agyam annyira, hogy nem volt kedvem újra leírni az egészet.

Ott hagytam abba a mesét, hogy hamarosan indulunk nyaralni, és milyen tökjó, hogy vinni fogjuk a bringákat is. Hát végül nem vittük. És jó is hogy nem vittük, mert ...hát hogyismondjam.....elég merész gondolat volt, hogy majd Andorrában a pireneusok között majd tekergetünk. Egyébként iszonyatos mennyiségű biciklist láttunk, egész csapatokat gyakorolni fel a hegyre, le a hegyről....és odafelé is kerülnünk kellett, mert a Tour de France miatt épp le volt zárva Toluose környéke....

De a lényeg: szuper jót nyaraltunk, bebarangoltuk Dél Franciaországot, arcpirító összegeket dorbézoltunk el Andorrában alkoholokra, szivarokra és parfümökre, áztattuk magunkat mindennap a jacuzziban, és még Cherbourg környékét is bejártuk kicsit visszafelé. 

A komp a franciaágyas, saját panoráma-ablakos luxikabinnal (meg az all inclusive 19 órás monstre zabálással) egy isten volt, a hajóút odafelé rázósabb, visszafelé kellemesebb volt. (Képeket nem teszek fel, a másik blogban rendes képes beszámolót írtam róla)

Majd’ 2 hónap mókuskerék után újra utaztunk, ezúttal a csodálatos Ryanair-el, Budapestre. Szintén szuper két hét „őszölés” történt, egyik felét a Tisza tónál egy szuper 5 csillagos helyen, másik felét Budapesten, egy teljesen jó újépítésű okoslakásban, a Bosnyák téren. Körbe tekertük a Tisza tavat, hatalmas élmény volt. Reggelente volt egy rutinunk: fél óra közös Tai Chi a teraszon a felkelő nap sugaraiban fürdőzve, utána 2x negyedóra finn szauna, majd fél óra jacuzzi. Mit mondjak, el tudnánk viselni egy ilyen életet. Olyan wellness-ben voltunk, hogy iha csuhaj. Meg hajjaj.

Budapest rohanós volt, „Millió volt az ügy”, de asszem mindent elintéztünk. Hazafelé a két húszkilós bőrönd mellé venni kellett egy harmadikat is, mert annyi mindent hoztunk haza... otthonról....lol....Nagy kár, hogy itt nálunk se Unicum, se Tátratea nincs....de feltöltöttük a készleteket.

Másfél hete jöttünk haza, fejest a mókuskerékbe megint. Ezerrel megy a diéta, muszáj, elszaladtak a lovak az elmúlt hónapokban. Éljen a saláta, a túró, meg a csirkemell LOL

Történések

 Hát eltelt egy újabb hónap. Annyi minden történt. 

Az ami leginkább a fejemben van, a "kedvenc" nagynéném halála. Azért van idézőjelben, mert sosem volt rajtuk kívül egy nagynéni vagy nagybácsi sem, aki bármilyen szinten is törődött volna velem, velünk. (Szüleim detto, sajnos). Ani volt anyám helyett anyám, és apám helyett is apám sokszor. Mindig meghallgatott és mindig elmondta, milyen büszke ránk, hogy milyen okos és bátor döntés volt, hogy eljöttünk az országból. Hogy milyen szépek, okosak a gyerekeink, hogy milyen sokra vitték-viszik, és hogy milyen jó szülei vagyunk nekik. Ezeket én sosem kaptam meg a vér szerinti szüleimtől...sőt. Sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk a panel erkélyén mindenféléről...túlvilágról, halálról, életről....millió hülyeségről. Emlékszem, hogy mennyire kellett erőszakoskodni velük, hogy elvihessük őket Parno Graszt koncertre a Budapest parkba, és hogy mennyire élvezték. Azt mondta, élete nagy élménye volt, és én boldog voltam, hogy sikerült rádumálni. Imádták. Ha Mo.-ra mentünk, mindig sort kerítettünk rá, hogy ott legyünk náluk. A nagy nyári melegben felmentünk a kockapanel tetejére egy üveg whiskey-vel, meg pár szál jóféle szivarral, és nagyokat dumáltunk.Megbeszéltük az élet dolgait. Nem tudom a nagybátyámmal mi lesz most...70-en túl van, és mindent Ani csinált.....nélküle minimum félember lesz.

Nincs igazság. 66 éves volt. Hiányozni fog. Tudom, mind meghalunk, ő csak előreszaladt....de amíg élek, bennem lesz a hiánya.

Lapozok, hiszen az élet továbbmegy.

Gyerekeink jönnek-mennek mindenfelé, Kari a barátját kísérte el Stockholm-ba maratont futni, Jancsiék Portugáliába mentek a barinőjével, Beniék a Balatonra. Tomiék meg egy grande körtúrát csináltak az USA-ban....Yellowstone, Yosemite, Redwood nemzeti parkokat végigtúrázták, voltak Vegasban, rengeteg élménnyel és Reeses-zel jöttek haza, szuperül érezték magukat. Kedvet csináltak nekünk is hozzá, nem tudom, lesz-e alkalmunk az életben élőben is megnézni ezeket a helyeket, de jó lenne.

Közben az időjárás kicsit össze vissza van...hetekig eső volt mindennap, aztán végre kisütött a nap. Ha jó idő van, megyek ha tudok. Megdöntöttem a rekordomat, 114 km-t mentem egyhuzamban, persze szarrá ázva a vihar közepén értem haza, volt, hogy a villám 20 méterrel előttem csapott be. Telefonom is elázott, be voltam szarva egyáltalán hazaérek-e, de nem lett gond. Múlt héten 200 km-t mentem, ma akartam volna egy nagyobb kört megint....120 km-t, de olyan szél van, hogy csak 65-öt mentem. Remélem még a nyaralásunk előtt lesz alkalmam megcsinálni.

Huszonpár nap, és indulunk nyaralni mi is...Andorra, és Carcassone a cél, és úgy döntöttünk, viszünk bicikliket is...kocsiba befér, miért ne...arrafelé még úgysem bringáztunk soha.

Még bicikli

 Végül szétszedtem a Meridát, és rájöttem hogy lötyög a kazetta. Legott rendeltem másikat, persze beleestem a szokásos csapdába: ja, vaaan, persze, van készleten….Eindhoven-ben. Na mindegy, lesz vagy két hét, mire ideér.

Közben levadásztam a neten egy tök jó kis biciklit, ami nem is volt túl messze, és árban is oké volt. Igaz, nem egy csúcsmárka, de azért az új ára 500€ körül van, tehát annyira nem is retek. Jó állapotú darab, jól néz ki, igaz, 1 centivel rövidebb a nyereg és a középcsapágy közti távolság, mint a meridán, de gondoltam az az egy centi nem számít. Lealkudtam, elmentünk, kipróbáltam, megvettem, tök jó.

Itthon jobban megnézve azért láttam, hogy a gumik azért nem olyan acélosak, nem mernék velük hosszabb távra elindulni. Sebaj, gondoltam átdobom a meridáról a külsőket, hiszen azok teljesen jók, tavaly vettem őket a dechatlonból. Így is tettem. Próbakör után mondja Verus, olyan lapos a hátsó. És tényleg. Jó, mondom biztos hibás volt a belső amit beraktam alá. Persze újat….Kicserélem egy másik vadiújra….Próbakör, most okés volt. Szépen átraktam a kis lámpát, dudát, telefontartót, szütyőmet, és elterveztem, hogy másnap – ma – nyomok egy 90-100 km-es kört. Közben rájöttem, miért tűnt olyan kicsinek: a kormány 5 centivel keskenyebb. Ja, és az az egy centi is inkább kettő. Mindegy.

Ma reggel felszerelkeztem, és elindultam. 4, azaz négy egész kilométer után óriási csattanás a seggem alól: durrdefekt a hátsó keréken. Félretolom a bringát, nekiállok szerelni. Kicserélem a belsőt, közben látom, hogy szabályosan szétrobbant az a gumi, ami volt benne. Szépen összerakom a kereket, és nekiállok pumpálni a szuper új kis pumpámmal. Nem megy. Pumpa lecsavar, újra vissza. Nem megy. Megint le, ellenőrzöm a szelepet, kitekerem, majd be, majd megint ki….jónak kell lennie. Pumpát rátekerem, elkezdem pumpálni….szakad rólam a víz, a nap tűz….én kisebb terpeszben, háttal a főútnak rángatom a pumpát folyamatosan. Bele sem gondolok az útról nézve ki mit gondolhat…

Valamennyire fel tudtam fújni, de max 1-2 bár lehetett, egyértelműen nem elég kemény, hogy tovább menjek. Jó, pumpa le, szelep be, majd megint ki, levegőt kienged, újra nekiveselkedek…hát csak fel tudok már fújni egy kurva kereket nem? Hát nem. Konkrétan görcsöt kapott a derekam is, meg a kezem is, de nem ment. 

Feladtam, telefon Marcinak, légyszi, gyere értem. Jött. Hazahozott, Itthon nekiálltam ízekre szedni a hátsó kereket. Mi baj lehet, talán belekerült valami a belső részbe, talán elcsúszott a felni szalag, előbújt egy sorja, mittudomén. Szemüveg fel, végignéztem, végigtapogattam, semmi. Minden fasza. Mondom csak a rend kedvéért megnézem a külsőt is, annak ellenére, hogy mondom, tavaly vettem őket, tök jó állapotúak. Hát meg is lett a probléma…a gumi peremén kikandikált az acélszál, és az nyírta ki a belsőimet. Nyilván nem csak ma, az új bringán, hanem a meridámon is, az elmúlt napokban. 

Most akkor vegyek megint új belsőket, de akkor mindjárt négy darabot, mert akkor az új biciklire is, meg a régire is kéne, hogy az is rendben legyen….Most jelenleg ott tartok, hogy fogom mind az összes biciklit, és eladom a francba mindet, oszt inkább keresek valami más hobbit, mert ez amellett, hogy egy valag pénzbe kerül, lassan több bosszúságot okoz, mint örömet….

Már május van, bringasztorik

 Összeszedem magam, és írok ide néhány dolgot….persze megint meg kellett néznem, egyáltalán mikor írtam ide utoljára…

Ja, és megint tönkrement a laptopom, megint az a kurva zsanér….éljen a tervezett avulásos hulladékgyártás…visszaköltöztem a tizenéves öreg laptopomra, ami egy  világháborút is túlélne – persze szigorúan hardverileg. Mindegy, amit lehet felturbóztam benne, megkapta a maximális 16 ramot, meg egy ssd-t, úgyhogy most nagyon fasza, csak ezen ugyebár nincs numerikus billentyűzet, szóval kicsit máshogy kell gépelni, amihez még hozzá kell szoknom.

Szóval a ketónak szájé….abbahagytam, mondjuk egyébként sem terveztem hosszabb távon, mindig afféle kizökkentő szerepe szokott lenni az étrendben, hogy meginduljon a fogyás. Most is megindult, aztán persze a szokásos: húsvét, anyák napja, satöbbi….végül most valamiféle hibrid diétát csinálok….kerülöm a sok szénhidrátot, és igyekszem kimozogni magam.

Persze ha nem lett volna elég nyűgünk az életben…beszereztünk egy kiskutyát, hogy a Larsie ne unatkozzon egyedül….mert olvastuk, hogy tovább élnek, ha van mellettük egy fiatalabb kutya. Úgyhogy kábé másfél hónapja van meg, mostanra talán kezdenek összeszokni, és a kis Freddy nagyon ügyesen halad a szobatisztasággal kapcsolatban is. Amúgy borador márkájú (labrador anyuka és border collie apuka), nagyon cuki. Mondjuk sokszor élni se hagy, de a kiskutyák már csak ilyenek.

Elindult a bringaszezon….csóró öreg meridám kattog, csattog alattam, de böcsülettel végigtolja, pedig nem kap magnézium-ot, hogy bírja a terhelést LOL…..

Szokásos kis 60km-es köröm elején püff…defekt. Semmi gond, van nálam pótgumi, pumpa, minden. Félretolom a szekeremet, nekiállok szerelni. Szépen kicserélem a belsőt, és fújnám fel, mikor jött a felismerés: a pumpa csak a schrader szelepre jó, de nekem meg presta van….Először haza akartam tolni, de aztán családilag meg lettem mentve. Marci, aki horgászott a tavon, hazament, becaplatott Verushoz a rendőrökhöz, elhozta a kocsit, és hozott nekem pumpát, én meg közben felsétáltam az Obama PLaza-hoz, hogy kulturáltan meg tudjam várni. Ittam kávét, ettem banánt. Marci jött, pumpáltam, és haladtam is tovább.

Persze első dolgom volt, hogy rendeljek egy normális pumpát….meg persze még belsőket is.

Pár nap múlva csináltam egy hosszabb, 90 km-es utat, a Lough derg (tó) partjára…ami egy nagyon szép desztináció, csak egyrészt nagyon szar minőségű út vezet odáig, másrészt odafelé egy igen komoly lejtő van (most ezen 65km/h sebességgel jöttem le), amin viszont visszafelé fölfelé köll jönni, ráadásul úgy, hogy már hetven valahány km már benne van a lábamban….mindegy, megcsináltam, nem volt könnyű.

Gondoltam, akkor most legyen egy 100 km feletti kör. Pumpa meg is jött, vittem két belsőt is, és elindultam. Minden nagyon fasza is volt, egész addig, amíg defektet nem kaptam. Hoppá, semmi gond a szuper pumpámmal kb 10 perc alatt ki is cseréltem, és jöhettem tovább. Kb még 25 km volt hátra, mikor láttam a sötét felhőket, és Verus is üzent: vigyázzak, viharriasztás van. Oké, mit tudok csinálni, semmit. Eleinte csak szemerkélt, na aztán nekikezdett úgy rendesen. A telefonom persze szuper vízálló ütésálló tokban volt, csakhogy valamiképp bejutott a víz a tok alá, így nem működtek a „gombok”, úgyhogy meg álltam egy esőfedezékben, hogy kiszedjem a tokból, és berakjam a hátizsákom közepébe, ahol nem ázik el. A podcastomat továbbra is tudtam hallgatni, hiszen wireless volt a fülesem. A szemüvegemet is le kellett szednem, mert nem láttam az esőcseppektől semmit. Jöttem tovább, de életemben ilyen esőt még nem láttam. Ömlött le az égből, volt hogy jég is esett, hunyorítva láttam csak az utat magam előtt, az orrom, ami kilógott a sisak alól fájt, annyira verte az eső meg a jég. Az úttesten sok helyütt egybefüggő vízréteg keletkezett, ami kurva veszélyes, mert egyrészt nem látom, van-e kátyú, másrészt a kb. egy centi vastag kis gumik könnyen megcsúsznak. A legszebb az volt, amikor elkezdtek a villámok csapkodni körülöttem, és az ég is zengett nagyokat. Az egyik kb 20 méterrel előttem csapott le, azt hittem ott halok meg. Mit mondjak a lassan 18 év alatt, amióta itt élünk, nem láttam ekkora vihart meg ekkora villámokat. És nyilván most jött el ennek az ideje, épp amikor a 100km feletti bringa-utamat csinálom. Közben persze aggódott is értem Verus, és hívott, de nem mertem megállni, meg hát az ömlő esőben nem is lett volna értelme, hogy megpróbáljam előásni a telefont a táska mélyéről, szóval csak tekertem haza ahogy bírtam, kábé mintha az életemért hajtottam volna.

Mikor hazaértem végre, mindenemből ömlött a víz, a táskámban is szarrá ázott minden, szerencsére a telefonomnak nem lett baja. De most, hogy szétkaptam a biciklimet, hogy kiderítsem, honnan jön az a kattogás, ami annyira zavart, a kerékből így random kiömlött vagy másfél deci víz…pedig egy napja áll már a bicikli.

Most rendeltem még új kazettát, mert arra biztosan ráfér a csere….lánckerék meg lánc asszem tavaly volt cserélve. Remélem nem a középcsapágy, vagy a hajtókar, vagy esetleg a repedt váz az oka a zajoknak. Mondjuk mit várok, 2016 óta nyomom neki, és legalább 25ezer kilométert mentem már vele. Jogosan nyűglődik.